A mai nap elég érdekes volt és ez nagyon sok dologban öltött testet számomra. A gondolataim letisztultak, tudom hova tartok és mit akarok. Sokáig vágytam erre az állapotra és mint minden ami nagy változást hoz az ember életében, úgy ez is hirtelen következett be. Nem mindent írok le, de nem azért mert valami kevésbé fontos, hanem azért mert azt az érzelmi töltetet amit okoztak nekem, ha szavakba próbálnám foglalni mégha soha senki, csak is én olvasom vissza ezt a blogot, nos akkor is érthetetlen és erőtlen mondatok összeségének tűnne, olyasminek amiben nincs semmi különleges. Ezt viszont nem szeretném.
Talán ott kezdem, hogy a mai reggelem egy gondolat határozta meg amely a buszon kapott élmények hatására jutott eszembe. Mivel nem szeretnék plagizálni ezért jelzem, hogy ez a gondolat a CSI-NY sorozatban hangozott el(erről annyit kell tudni, hogy ez az a sorozat amit angolul is megnézek ha nincs felirat és inkább végig fordítom szótárból amit nem értek:))
-Már éppen ott tartottam, hogy feladom, korábban eldöntöttem, hogy itt fogok új életet kezdeni de valahogy a dolgok nem úgy jöttek össze. A tegnapi napon elhatároztam, hogy ha akár egy ember is egy kis kedvességet mutat irányomban, akkor maradni fogok és akkor találkoztam Magával.-
Ez így persze nem mond sokat és nem szószerinti idézet, de jöjjön az én kis történetem.:)
Felszálltunk reggel a buszra és egy lány szólított meg. Fiatal vagyok és közvetlen, de az a hirtelen lelkesedés amit tanusított teljesen meghatott. Na persze nem felém:) Az érdekelte, hogy mit rejt a box amit cipelek és tette mindezt széles mosollyal miközben felállt, hogy segítsen leülnöm. Mikor mondtam, hogy kishörcsög mégjobban felcsillantak a szemei, kiderült, hogy neki is van és elkezdtünk beszélgetni róluk, melyikünk milyen csokival kényezteti kedvencét mi az amit legjobban szeretnek, egyszerűen mindent kibeszéltünk. A legaranyosabb az volt amikor így fogalmazott róla "olyan mint az anyja.." ez annyira jó érzés volt, mert én is mindig ezt mondom, akármilyen jelzőt használok is rá. Az anyjának érzem magam. Ha feleség és édesanya leszek, pont így fogok érezni. Bármit megtennék érte, lassan két éve az életem része és bár nem én határoztam el (szülinapi meglepetés volt Sárimtól) magam arra, hogy kisállatot nevelek, egyetlen percig sem bánom, hogy mégis így alakult. Voltak nehéz időszakaim vele, jópár kedvenc ruhámra vethettem keresztet mert úgy érezte a Lelkem, hogy nem szellőzik eléggé:):) Persze ezen most mosolygok, akkor annyira nem voltam vidám..dehát a párunkat sem hagyjuk el csak mert nem minden tökéletes, nyilván van ami nem működhet tovább, de nem annyi amennyi szakítás van. Nincs felelősség az emberekben, egyszerűbb egy buliban felszedni valakit mint rendezni a kapcsolatot, hisz a meglévő megszokott.. az új pedig még kihívást rejt. Majd sok-sok évesen rádöbbenek, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb marad de csak egy árnyalat a különbség. Így szerintem ebből a megközelítésből már nem is annyira idegen, hogy aki első helyen van az életemben az az én kis tündérkém minden hibájával együtt:)
Egy másik dolog már délután történt, kicsit rövidebb de az érzés nem jelent kevesebbet. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen az amikor felkapcsolják az ünnepi fényeket a főtéren. Mivel be volt harangozva, ezért gondoltam, hogy nem én leszek az egyetlen de arra nem számítottam, hogy műsor is lesz. Megvoltak a szokásos köszöntők, kaptunk gyertyát és egy kisdiákokból álló kórus karácsonyi dalokat énekelt, hát végig potyogtak a könnyeim, úgyhogy nagyra értékeltem a sötétséget. Nagyon szeretem a karácsonyt és azon belül is azt amikor feldíszítjük a fenyőfát, felkapcsolni a fényeket, karácsonyi dalokat hallgatni. A családból az egyetlen vagyok ilyen, nem tudom hol cserélhettek el:) Karácsony idejére a padlóra költöztem a fa alá és egész este égett a fény. A másik amit nagyon szeretek az pedig a zene, imádok énekelni, ezzel általában azért másokat nem kínzok:) csak magamnak énekelek, de sokat jelent. És ma ez a kettő párosult, így nem csoda számomra az amit mindez kiváltott.
Így történt, hogy jobb színben pompázik a világ még akkor is ha tudom nem lesz akadálymentes az út amit ki kell taposnom, de legalább a sajátom lesz és ennek nagyon örülök:)
