Minden csíntevésed örök élmény,
Minden szökésed egy szép emlék.
Arcomra Te mindig mosolyt csaltál,
Akkor is, ha épp kis rosszaság voltál.
Eljött a perc mitől nagyon féltem,
Tőled most örökre búcsút kell vennem.
Könnyekkel harcolok, hisz mindenem Te voltál,
Tudom a mennyekben vagy, hisz az igazán jóknak ez jár.
Ismét jelentkezem, közkívánatra :). Nos ami most jön arra még nem igazán volt precedens és bevallom meglehetősen izgatott is lettem, ugyanis kérés érkezett felém, hogy jó lenne ha írnék olvasnivalót. Én pedig feldobtam a labdát, hogy írok én, de kérek témát hozzá. A labda le lett ütve, így a mai bejegyzésem témája az önzőség lesz.
Úgy gondolom, ahhoz, hogy megérthessük miért vagyunk önzőek, először is rögzítenünk kell, hogy pontosan mit is értünk önzés alatt és szét kell szedni a fogalmat élethelyzetekre is. Hiszen nem mindegy, hogy életünk mely érzelmi területén vesszük ezt a viselkedésformát.
Nos talán kezdjük azzal, hogy maga a szó mit jelent. Ha valaki önző, akkor ő szótár szerint a saját érdekeit szem előtt tartó egyén. Hát ez önmagában nem tűnik egy elítélendő dolognak. De mit érzünk akkor amikor ezt a szót meghalljuk? Vagy mit érzünk akkor amikor valakire kimondjuk? Esetleg azt, hogy nagyon pozitív véleményünk van róla mert a saját életét megfelelően vezeti és ennek érdekében, ahogyan a definícióban is szerepel, a saját érdekeinek megfelelően alakítja ki azt az utat amit később bejár? Hát mindenki helyett nem beszélhetek, így a saját tapasztalataimra támaszkodva mondom azt, hogy amikor e szót kimondjuk leginkább pejoratív gondolataink vannak. Ha valakitől azt halljuk, önzőek vagyunk akkor nem ugrálunk örömünkben, mondván, ez igen! mások mennyire megdicsértek minket. Nem bizony, elkezdjük keresni a hibát magunkban, vajon miért mondta ezt rám, mire alapozhatta ezt a feltevést? (Itt most kihagynám azt a részt, hogy nem hallgatunk mások véleményére.. nem befolyásol az amit mások mondanak.. biztosak vagy bizonytalanok vagyunk e saját magunkban stb, mert mindez más irányba vinné el az alaptémát.) Tehát legtöbb esetben negatív jelentéstartalmat hordoz magában.
Így, hogy nagyjából tisztáztuk mit is értünk önzés alatt( persze még lehetne róla írni bőven) áttérhetünk arra miért vagyunk önzőek. Erre a legegyszerűbb válaszom az, hogy azért mert ez a létfenntartásunk alapköve. Ezen tulajdonság nélkül kihalnánk. Lehet ezzel vitatkozni, mert nyilván sok minden fontos saját magunkon kívül, a családunk, az állatvédelem, a rászorulóknak-, bajba jutottaknak való segítségnyújtás a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Ez mind szép és kell is, hogy valamelyik vagy akár több dolog is szervesen részét képezze az életünknek és nem csak azért mert éppen esetleg felkapott, divatos másokon segíteni, hanem mert a saját világképünkben amely bennünk él, nem csak magunkat hanem például a körülöttünk élő embereket is boldognak szeretnénk látni és ezért cserébe nem várunk el semmit egy mosolyon vagy egy őszinte ölelésen kívül. De alapvetően önzőnek kell lennünk, a saját boldogulásunk elérése érdekében. Azért, hogy kicsit jobban érthető legyen, ha például hívnak minket, hogy segítsünk egy jótékonysági ételosztásban a munkánkkal és ez számunkra nagyon fontos, de pont abban az időpontban van egy vizsgánk, amin a félévünk múlik, akkor nagy az esély, hogy a vizsgát választjuk, mert a jövőbeni terveink, boldogulásunk szempontjából az lesz az elsődleges. A szerelemben vagy egy kapcsolat kialakításában is ugyanígy működik ez. Ha úgy érezzük megtaláltuk azt akivel boldognak érezzük magunkat, akkor őt akarjuk magunknak. Mert nekünk az jó, és feltételezzük, hogy a másik félnek ez pont ugyanolyan jó, hisz miért ne gondolnánk ezt, ha nekünk az biztosan neki is.. A másik oldal mikor azt mondjuk valakinek, hogy nem szeretnénk vele lenni, mert valami hiányzik, megbántottak lettünk, egyszerűen kifejezve, nem elégít ki minket a vele töltött idő. Ez is mind önzés, mert nem az ő érdekeit nézzünk hanem a sajátunkat, a saját boldogságunk, fennmaradásunk az elsődleges.
Úgy érzem el van csépelve a fogalom és nem azt jelenti az emberek többségének amit valóban takar. Pedig ez éppen olyan része az életünknek mint az, hogy este alszunk, napközben pedig ébren vagyunk, vagy mint az étkezéseink. Így hirtelen ez jutott eszembe erről a szóról. Ha valaki nem ért egyet szívesen boncolgatom még a témát vele. :)
Heteket élünk át minden nehézség nélkül, melybe megszámlálhatatlan óra tartozik bele, mégis vannak olyan percek amelyek nem akarnak véget érni, úgy éljük meg mintha egy teljes napig tartanának. Nehéz némely helyzetben azt mutatni, hogy tökéletesen érdektelen vagyok. Sokszor át is csap a másik végletbe mert fogalma sincs az embernek, hogy hogyan kezeljen bizonyos szituációkat. Hogyan szólaljon meg, vagy hogyan köszönjön. Teszi mindezt azért, hogy ne legyen feltűnő, túl bizalmaskodó vagy éppen túl idegen, sem az alany sem pedig mások számára. Egy mondat munkálkodik legbelül. Légy minél természetesebb, hogy legalább a külvilág ne érezzen semmit abból amit belül átélsz. Ambivalens érzés ez minden szempontból és nehéz megtalálni azt a középutat amely átvezet az ingoványos és a sivár talaj váltakozásaiban.
Ma egy vers vagy inkább mondóka ez talán, ami eszembe jutott, amit pár hónapja olvastam. Már akkor is nagyon tetszett és most azt gondoltam, megér egy közzétételt. Legfőképpen azért mert minden mondatával egyet tudok érteni.Ez nem én írtam!
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtõztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Õ is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!
A tegnapi napom elég élénkre sikeredett, hogy nagyon leittuk magunkat az kétségtelen, ettől függetlenül jól éreztem magam és sikerült nagyon kellemes estét eltöltenünk. Nagyon sokat táncoltunk, ami azt eredményezte, hogy hajnalban mikor hazajöttem teljesen józannak éreztem magam. Semmi bajom nem volt. Hiányzott már nagyon, hogy kicsit feltöltődjek és táncoljak. De sajnos elkövettem egy hibát, túlzottan átestem a ló másik oldalára. Előadtam magam a legjobb barátnőmnek, hogy engem most már semmi sem érdekel nem fogok törődni semmivel. Túl vagánynak éreztem magam. Ő, az "értem" szón kívül nem használt semmit. Éreztem, hogy valami nem okés, de mivel sietnem kellett elköszöntem. Majd később beszéltük meg ismét, hogy miért volt ez. Elmondta, hogy ezt az énem nem ismerte és hogy kicsit ijesztő. Nem ilyen embernek ismert meg. Nagyon szomorú lettem, mélyen belül ahol a legjobban tud fájni éreztem hogy igaza van.
Nem fogom magam keménynek mutatni és azt játszani nekem semmi sem fáj és hogy mindenen túl teszem magam semmi perc alatt mert egyszerűen nem ilyen vagyok. Megviselnek az élet megpróbáltatásai és megszenvedem a leckéket. Van, hogy magamhoz ölelem a párnám és elkezdek sírni. Nem mondom, hogy ez olyan jó, de néha igenis kell. Nem rejtegetem el azt aki vagyok mert ettől vagyok egyedi, lehet ez sokaknak nem tetszik de attól még ez maradok.
Nagyon szeretlek és hálás vagyok, hogy elmondtad a véleményedet és bár nem születtünk testvéreknek nekem te mégis olyan vagy mintha az lennél.
Ismét írásra adtam a fejem, és hát történt is elég sok minden, amikor elkezdtem ezt a blogot írni hasonló érzésekkel ültem a gép előtt mint most. Egy kicsit elhagyva, egy kicsit megtörve. Azt már megtanultam soha nem szabad azt mondani, hogy soha, de mikor az ember csalódik akkor hajlamos ezzel a szóval dobálózni. Nehezen emésszük meg a kihívásokat, de mindennek van tanulsága. És ez a helyzet sem más, a képkockák kicsit lassan állnak össze, és érteni még mindig nem értem, hogy mi baj velem. Annyi miért van a fejemben, hogy nem tudom őket leírni sem, na meg persze nem is akarom.
Folytonos harcokat meguntam és azt is, hogy mindig én legyek az aki osztogatja a jó tanácsokat miközben a saját szerelmi életem nem úgy alakul ahogyan szeretném. Vicces, hogy sok srác mondta már akikkel együtt laktunk nyáron, rám is és a barátnőmre is, hogy mi milyen jó feleségek lennénk, mert gondoskodunk a környezetünkről, tudunk főzni, és normálisan állunk az élethez. De az a nagy helyzet se ő se én nem megyünk vele semmire, A pasik nem szeretik az agyon festett nőket...(na nem mintha olyan nagyon szeretném festegetni magam) és mégis ők azok akiket elvesznek, akikkel kapcsolatuk lesz. Nem éri meg rendes lánynak lenni, aki odafigyel a másikra, mert az ilyet nem értékeli senki sem. Elkönyvelik, hogy ez milyen jó, aztán keresnek valakit aki teljesen az ellentettje.
Igazságtalannak érzem ezt az egészet. Szomorúra sikeredett egy kicsit ez az írás, de ez most egy ilyen időszak.
Jó dolog ha az embernek megadatik az a képesség, hogy amiket gondol a világról azt szépen meg tudja fogalmazni esetleg időnként rímekbe tudja foglalni. Szívesen olvasok ilyeneket és sok erőt merítek belőlük adott esetben. De a blogom bejegyzéseinek jó része ékes bizonyítéka annak, hogy inkább prédikálok és okoskodok ahelyett, hogy kitenném a lábam és elkezdenék végre ténylegesen Élni és használni azokat a gondolatokat amiket oly bőszen hangoztatok.
100 szónak is egy a vége tartja a mondás, úgyhogy a lényeg annyi, hogy a blog írását jó időre felfüggesztem. És inkább megpróbálok helyesen élni nem pedig tanleckéket írogatni a gép mögül.
Köszönöm azoknak akik eddig olvasták a blogomat és remélem tudtam pluszt nyújtani vele :)
Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb málnája, érett...,zamatos..., kívánatosan édes a legfinomabb málna ami valaha csak teremhetett.
De ne feledd, lesznek emberek akik, nem szeretik a málnát.
Meg kell értened, hogy te vagy a világ legízletesebb és legszebb málnája, de ha van valaki akit kedvelsz viszont ő nem szereti a málnát, megvan rá a lehetőséged, hogy alma legyél a kedvéért.
De tudd ha azt választod, hogy alma leszel, csak középszerű alma leszel.
Hogyha azt választod, hogy középszerű alma leszel, lesznek körülötted olyan emberek akik nem szeretik majd az almát.
Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb almává válni vagy pedig elfogadod és büszke leszel arra, hogy te a legcsodálatosabb málna vagy!
A legjobb érzés az amikor nem kell megjátszanod magad senkinek, amikor azt az embert adhatod akinek megszülettél. Azzal, hogy elmaszkírozzuk értékes belsőnket kárt teszünk magunkban és elmosódik bennünk kik is vagyunk valójában.
A mai nap nem volt túl vidám, oka pedig, hogy közeli ismerősöm közzé tett fb-n valamit amiről azt gondolom és mások is, hogy illendő lett volna velem előtte megbeszélni.. na mindegy akkor nagyon rosszul érintett de végüis már megtörtént úgyhogy annyi neki! De az fb-t azt gondolom hanyagolni fogom mert nagy segítséget nyújt az emberi kapcsolatok elferdülésében.
Ma úgy volt, hogy nem én főzök hanem meg lesz nekem tanítva egy nehéz étel elkészítése, de idő hiányában ez átalakult és mégiscsak rám várt a feladat. Pont kapóra jött mert akkor le kellett nyugodnom és a főzés segít. A választás hosszas egyeztetés után a tejes borsólevesre esett, amit imádok :) emellett még az is jellemzi, hogy még sosem készítettem el ezt a levest. Nos büszkén jelentem ki valamelyest értek az ízekhez ezért gyorsan összedobtam az alapot 4 receptet használtam fel mivel egyik se volt szerintem tökéletes:),nem azért mert én csináltam de finom is lett :), és jöhetett a nokedli.. :) a végső fázis, háát no imádom a nokedlit és csinálni is finomat tudok, de eddig csak köretként készítettem, ami azt jelenti, hogy 10 tojás alatt soha nem próbáltam meg. Nézegettem vajon mennyi kellhet a levesbe, végül úgy döntöttem a 4-es szám lesz a nyerő, aki csinált már levest amibe nokedli kell most tuti fogja a fejét, én már csak akkor tettem ugyanezt amikor elémtárult a végeredmény ami a leves formát se a jó Isten se az én kedvemért nem akarta felvenni. Magyarul a merőkanál függőlegesen megállt benne :) :)
Akik fogyasztották csupán ennyit jegyeztek meg: Nem baj! Víz van a csapban is :):):):)
Ja és majdnem elfelejtettem az amarilliszem 4 év után először megajándékozott egy kis fiókhagymával, mióta megvan ezt várom :) ez egy akkora esemény nekem, hogy el sem tudom mondani, igen azt hiszem virágimádó vagyok, a gazdász vér bennem van. :)
Ez egy csoda és nem lehetetlen,
Ezt kell csak, hogy elhiggyem.
Érezzem lelkem mélyéből,
S tápláljam tiszta szívemből.
S ha hitem mégis ingatag,
És az érzés is cserben hagy.
Eszembe jut csak egy a fontos,
Érezd magad jól! Akár egy bolondos.
Mert nem az számít, mit a jövő hozhat,
Hanem mindaz, amit a jelen tartogat.
Ha mindig vezet az őszinte szeretet,
Akkor minden nap szebb és örömtelibb lehet.
"Abban a pillanatban, amikor ezt kimondta, eleredt az eső. Esett, és termékennyé tette a földet, s ez a víz csak akkor tér vissza az égbe, ha már szárba szökentette a magot, felnövesztette a fát, kibontotta a virágot.
-
RAM lélegzés
Kieresztjük a tüdőnkből az összes levegőt, amennyire csak lehetséges. Azután lassan belélegezzük, miközben karunkat a magasba emeljük. Belégzés közben koncentráljunk arra, hogy bensőnket kitölti a szeretet, a béke s a harmónia a világmindenséggel. Tartsuk benn a levegőt, karunkat hagyjuk kinyújtva, ameddig csak lehetséges, élvezzük a belső és a külső harmóniát. Amikor nem bírjuk tovább, egy gyors kilégzéssel fújjuk ki a levegőt, miközben kiejtjük a RAM szót. Öt percen keresztül ismételjük.
-
A kegyetlenség gyakorlata
Minden alkalommal amikor úgy érzed, hogy önmagadnak ártó gondolatfut át a fejeden- féltékenység, önsajnálat, szerelmi bánat, irigység, gyűlölet stb. -, a következő módon járj el:
Vájd a mutató ujjad körmét a hüvelykujjad körömágyába egészen addig amíg erős fájdalmat érzel. Összpontosíts a fájdalomra: a testedben fizikailag visszaverődik ugyanaz a szenvedés, amelyet a lelkedben érzel. Csak akkor enyhítsd a nyomást, amikor a gondolat már eltávozott a fejedből. Ismételd meg annyiszor, ahányszor csak szükséges, akár egymás után is, egészen addig, amíg a gondolat el nem hagy. Minden alkalommal egyre ritkábban jelentkezik, majd teljsen eltűnik, mindaddig ne hagyd abba a gyakorlatot, amíg az ártó gondolat visszatér."
--
A gyakorlatok nagyon hatásosak ezeket el fogom többször olvasni, de a könyvet magát már nem. Tévedtem, hogy rossz könyv, bár az eleje továbbra sem fog meg. De kb. 80. oldaltól - mondjuk úgy - beindult a cselekmény. A végkövetkeztetés pedig, hogy hasznos könyv, már nem bánom a megvételét. :)
A Dalai Láma üzenetei, melyek szerintem különösebb magyarázatok nélkül kifejezik, mi a létezésünk értelme vagy célja.Mit tegyünk ha békésnek akarjuk látni a világot.
"Ha lenéznénk az űrből a földre, nem látnánk az országhatárokat. Csak egyetlen kis bolygót látnánk."
"Mindjárt születésünk pillanatában szüleink jóságára, gondoskodására szorulunk. Később, amikor betegségek gyötörnek minket és megöregszünk, megint mások gondoskodására és jóságra leszünk utalva. Mivel életünk kezdetén és végén mások törődnek velünk, hogyan tudnánk mi életünk derekán nem törődni másokkal?"
Instrukciók az Élethez:
1. Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker kockázattal jár!
2. Mikor veszítesz, legalább a leckét tanuld meg!
3. Kövesd a három T-t! Tiszteld önmagad! Tisztelj másokat! Tetteidért vállalj felelősséget!
4. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse!
5. Tanuld meg a szabályokat, hogy tudjad, hogyan lehet áthágni őket!
6. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkre tegyen egy nagy barátságot!
7. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására!
8. Tölts mindennap egy kis időt magaddal!
9. Tárd ki a karjaidat a változásnak, de ne engedd el az értékeidet!
10. Emlékezz, hogy néha a csönd a legjobb válasz.
11. Élj jó, becsületes életet, így amikor öregebb leszel és felidézed az emlékeidet, képes leszel másodszor is élvezni azokat!
12. A szeretetteljes légkör az otthonodban, megalapozza az életedet!
13. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak az adott problémával, ne hánytorgasd fel a múltat!
14. Oszd meg a tudásod! Ez az egyik út a halhatatlansághoz!
15. Légy gyengéd a Földhöz!
16. Évente egyszer menj olyan helyre, ahol még nem voltál!
17. Emlékezz, hogy az a legjobb kapcsolat, amelyben az egymás iránti szeretetetek meghaladja az egymással szembeni érdekeiteket!
18. Mérlegeld a sikeredet annak fényében, hogy mit kellett föladnod azért, hogy elérd!
19. Vakmerő önfeladással kezeld a szerelmet és a főzést!
"Jobb később mint soha, a türelem bohóchalat terem, ja meg HALlgatni néha arany(HAL)- úgyhogy fel a fejjel :)"
Ezt muszáj volt közzé tennem ami hol máshol mint a halastanszéken költetett :) és köszönöm ezt a bíztatást Némó alias Kapitány és Gusztáv legkedvesebb nyomolvasójának :)
Ez egy nagyon igaz megállapítás ezt mindig is tudtam, de mostanság ismét előjött, hogy ha nagyon félünk attól, hogy valamit el fogunk rontani vagy, hogy egy adott helyzetben nem fogunk megfelelni nos.. láss csodát úgy is lesz. És ha valamit lazán, könnyedén veszünk akkor annak az eredménye is pont olyan könnyed és kellemes lesz. Persze mindezt egy rohanó világban nem egyszerű kivitelezni és az is nagy vetítés lenne ha azt mondanám, ha így állunk az élethez soha nem lesznek mély pontok. Mindig is lesznek hullámok az érzéseinkben, lévén, hogy csak magunkra van befolyásunk másokra nincs, de ha úgy állunk hozzá, hogy mi is javíthatunk közérzetünkön mindössze azzal, hogy a negatív gondolatokat amikor csak lehet poztívra váltjuk, akkor a kilengés sokkal kisebb lesz. Ami pedig azt eredményezi, hogy fokozatosan lesznek a napjaink vidámabbak és lelkesebben állunk hozzá az élet minden eseményéhez. Erről mára ennyit, de majd ha lesz hangulatom lehet, hogy folytatom :)
Egy másik gondolatom így kora reggel az, hogy hibákat követtem már el sokat és nagy részéből tanultam is, ám egy hibát mindig elkövetek és nem változom mégsem. Ha valakiben megbízok akkor elhiszem, hogy ha tesz egy olyan ígéretet, hogy őszinte lesz, akkor az is lesz. Számtalanszor sikerült már ebben csalódnom és mégis mindig újra bízni fogok, fura ez de jól érzem magam így. :)
Most is van egy dolog amit hibának érzek, miért vetemedtem arra, hogy megvegyem Coelho-tól a Zarándoklatot??? A 59. oldalon tartok de egy szenvedés, én még ilyen összeszedetten megfogalmazott ugyanakkor a semmiről oldalakat magyarázó vackot életemben nem olvastam. Nagyon utálom ha valami giccses és semmitmondó, ez pont ilyen. Azt hittem Coelho neve garancia a műre, de nagyot tévedtem.. egy kalap..... az egész. Az alkimista egy csoda, na de ez.. Na mindegy, összesen 241 oldal, ezzel meg is van a 2011-es fogadalmam, kiolvasom ezt a könyvet.. adja a jó Isten, hogy sikerüljön, ami mehetne egy fél nap alatt is... reménykedem, hogy egyszer teszek egy olyan bejegyzést miszerint tévedtem és klassz a könyv.. De 2011-ig még van idő:) addig véletlenül el is tűnhet ez a könyv:) Most egy kedves ismerősöm kezd nagyon szerelmes lenni, órákat áradozik face-en, és ott tartok, hogy ez a szerelmes hangulat teljesen átragadt rám, és olyan kis varázsos :) úgyhogy ennek örömére inkább elolvasom Osho-Intimitás című könyvét és közben elkalandozok az érzésben, bár ez inkább a párok közti bizalomról szól de legalább ebben nem csalódok majd :)
Ami kerek visszük, ami kocka gurítjuk, nem túl célszerű, de nagyon katonás..
Illene a szólás mellé valami magyarázatot is csatolnom, de most nem megy, talán csak annyi, hogy az életben semmi sem megy könnyedén...
A mai nap elég érdekes volt és ez nagyon sok dologban öltött testet számomra. A gondolataim letisztultak, tudom hova tartok és mit akarok. Sokáig vágytam erre az állapotra és mint minden ami nagy változást hoz az ember életében, úgy ez is hirtelen következett be. Nem mindent írok le, de nem azért mert valami kevésbé fontos, hanem azért mert azt az érzelmi töltetet amit okoztak nekem, ha szavakba próbálnám foglalni mégha soha senki, csak is én olvasom vissza ezt a blogot, nos akkor is érthetetlen és erőtlen mondatok összeségének tűnne, olyasminek amiben nincs semmi különleges. Ezt viszont nem szeretném.
Talán ott kezdem, hogy a mai reggelem egy gondolat határozta meg amely a buszon kapott élmények hatására jutott eszembe. Mivel nem szeretnék plagizálni ezért jelzem, hogy ez a gondolat a CSI-NY sorozatban hangozott el(erről annyit kell tudni, hogy ez az a sorozat amit angolul is megnézek ha nincs felirat és inkább végig fordítom szótárból amit nem értek:))
-Már éppen ott tartottam, hogy feladom, korábban eldöntöttem, hogy itt fogok új életet kezdeni de valahogy a dolgok nem úgy jöttek össze. A tegnapi napon elhatároztam, hogy ha akár egy ember is egy kis kedvességet mutat irányomban, akkor maradni fogok és akkor találkoztam Magával.-
Ez így persze nem mond sokat és nem szószerinti idézet, de jöjjön az én kis történetem.:)
Felszálltunk reggel a buszra és egy lány szólított meg. Fiatal vagyok és közvetlen, de az a hirtelen lelkesedés amit tanusított teljesen meghatott. Na persze nem felém:) Az érdekelte, hogy mit rejt a box amit cipelek és tette mindezt széles mosollyal miközben felállt, hogy segítsen leülnöm. Mikor mondtam, hogy kishörcsög mégjobban felcsillantak a szemei, kiderült, hogy neki is van és elkezdtünk beszélgetni róluk, melyikünk milyen csokival kényezteti kedvencét mi az amit legjobban szeretnek, egyszerűen mindent kibeszéltünk. A legaranyosabb az volt amikor így fogalmazott róla "olyan mint az anyja.." ez annyira jó érzés volt, mert én is mindig ezt mondom, akármilyen jelzőt használok is rá. Az anyjának érzem magam. Ha feleség és édesanya leszek, pont így fogok érezni. Bármit megtennék érte, lassan két éve az életem része és bár nem én határoztam el (szülinapi meglepetés volt Sárimtól) magam arra, hogy kisállatot nevelek, egyetlen percig sem bánom, hogy mégis így alakult. Voltak nehéz időszakaim vele, jópár kedvenc ruhámra vethettem keresztet mert úgy érezte a Lelkem, hogy nem szellőzik eléggé:):) Persze ezen most mosolygok, akkor annyira nem voltam vidám..dehát a párunkat sem hagyjuk el csak mert nem minden tökéletes, nyilván van ami nem működhet tovább, de nem annyi amennyi szakítás van. Nincs felelősség az emberekben, egyszerűbb egy buliban felszedni valakit mint rendezni a kapcsolatot, hisz a meglévő megszokott.. az új pedig még kihívást rejt. Majd sok-sok évesen rádöbbenek, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb marad de csak egy árnyalat a különbség. Így szerintem ebből a megközelítésből már nem is annyira idegen, hogy aki első helyen van az életemben az az én kis tündérkém minden hibájával együtt:)
Egy másik dolog már délután történt, kicsit rövidebb de az érzés nem jelent kevesebbet. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen az amikor felkapcsolják az ünnepi fényeket a főtéren. Mivel be volt harangozva, ezért gondoltam, hogy nem én leszek az egyetlen de arra nem számítottam, hogy műsor is lesz. Megvoltak a szokásos köszöntők, kaptunk gyertyát és egy kisdiákokból álló kórus karácsonyi dalokat énekelt, hát végig potyogtak a könnyeim, úgyhogy nagyra értékeltem a sötétséget. Nagyon szeretem a karácsonyt és azon belül is azt amikor feldíszítjük a fenyőfát, felkapcsolni a fényeket, karácsonyi dalokat hallgatni. A családból az egyetlen vagyok ilyen, nem tudom hol cserélhettek el:) Karácsony idejére a padlóra költöztem a fa alá és egész este égett a fény. A másik amit nagyon szeretek az pedig a zene, imádok énekelni, ezzel általában azért másokat nem kínzok:) csak magamnak énekelek, de sokat jelent. És ma ez a kettő párosult, így nem csoda számomra az amit mindez kiváltott.
Így történt, hogy jobb színben pompázik a világ még akkor is ha tudom nem lesz akadálymentes az út amit ki kell taposnom, de legalább a sajátom lesz és ennek nagyon örülök:)
Nos úgy érzem, erre a napra szívesen fogok visszaemlékezni ezért írok róla néhány sort:)
Gólyabál, ami számtalan embernek a féktelen vedelés és az egyénileg kreált semmire sem hasonlító táncból áll.:) Azt kell, mondjam néha jó kikapcsolni, inni és bulizni olyan emberekkel akiket szeretünk. És a gólyabál pont ideális erre, noha régi fénye már nincs meg, Nekem hiányzik az igazi báli hangulat ahol valós koreográfiára épített tánclépések színesítik a parkettet és mindezt párban teszik a leendő értelmiségi csoport tagjai.
Nos én nem ezt a tábort erősítettem a mai napon, a másik oldalon voltam, ruhatárosként. Délután 5 órára lettünk beinvitálva és mint felelősségteljes munkaerő meg is érkeztem pár perccel hamarabb. Majd ledöbbenés, noha ruhatáros leszek, egészen pontosan a kasszáért felelek majd. A pénz jó dolog de felelni érte annyira nem mókás, hajnal kettőkor meg aztán pláne nem, gondoltam magamban, miközben a váltót számoltam le éppen, szép szerencseszám kereken 21 ezer jött ki. No lényeg a lényeg 12 órát dolgoztam és épp most estem haza. Levonom a konklúziót. A 12 óra nem is olyan sok, bár a lábaim már nem reagálnak. Nem vagyok álmos, még simán megváltanám a világot:) Ez egy klassz este volt és nem gondoltam volna, hogy ilyen pozitívan zárom a névnapomat, hisz nem ittam, nem buliztam, és végig csak dolgoztam. Örülök, hogy elvállaltam:)
Ma csupán megosztok egy videót amit ma kaptam és nagyon jól esett.Boldog vagyok, hogy ennyien gondoltak rám. Ha bús napjaim lesznek, belépek ide visszaolvasom és szépen rájövök hogy sokan vannak akikre számíthatok. Akiket ha nem is látok minden nap a röpke 200 km távolság miatt, jó érzés tudni, nem felejtettek el:)
És akkor itt a zene:
https://www.youtube.com/watch?v=4iP40h1roos
A mai napom érdekes és mozgalmas volt és még nincs vége:)
Úgy döntöttem, ha már kitárulkozok és olyan dolgokat írok le amik személyesek, akkor illik szót ejteni, azokról akik kedvesek nekem. Most csak egy személyt emelnék ki. Olyas valakit, akivel nagyon egy húron pendülünk. A kiemelés oka, többek közt a mai beszélgetésünk. Kölcsönösen fontosak vagyunk egymásnak. Hasonlóan gondolkodunk az életről, az emberekről és a kapcsolatokról. Főbb ismertetőjele, hogy nagyon szerény, pedig értékesebb lány mint gondolná, igyekszem ezt elhitetni vele és remélem sikerül is. Frappáns gondolataival mindig hozzájárul ahhoz, hogy én is más színben lássam a világot amikor szomorú vagyok.
Sokat megéltünk már mindketten a rossz oldalról, talán ez kovácsolt össze minket igazán. Hiszem, hogy sok szép élményünk lesz amit együtt megélünk. és vigyázunk egymásra mindig.:)
Zárásul annyit, hogy Angyalok tényleg léteznek és barátoknak hívjuk őket:)
Szuper, most már elmondhatom magamról, hogy blogger lettem:) Alkalmas az időpont, hisz épp állásügyben várok egy telefonhívást... észveszejtő, nem telik az idő, csak ülök a gép előtt és várok, de mire is? Olyan mintha céltalan bolyongás lenne az életem, pedig nem az, de az érzés, leírhatatlan.
