Ismét jelentkezem, közkívánatra :). Nos ami most jön arra még nem igazán volt precedens és bevallom meglehetősen izgatott is lettem, ugyanis kérés érkezett felém, hogy jó lenne ha írnék olvasnivalót. Én pedig feldobtam a labdát, hogy írok én, de kérek témát hozzá. A labda le lett ütve, így a mai bejegyzésem témája az önzőség lesz.
Úgy gondolom, ahhoz, hogy megérthessük miért vagyunk önzőek, először is rögzítenünk kell, hogy pontosan mit is értünk önzés alatt és szét kell szedni a fogalmat élethelyzetekre is. Hiszen nem mindegy, hogy életünk mely érzelmi területén vesszük ezt a viselkedésformát.
Nos talán kezdjük azzal, hogy maga a szó mit jelent. Ha valaki önző, akkor ő szótár szerint a saját érdekeit szem előtt tartó egyén. Hát ez önmagában nem tűnik egy elítélendő dolognak. De mit érzünk akkor amikor ezt a szót meghalljuk? Vagy mit érzünk akkor amikor valakire kimondjuk? Esetleg azt, hogy nagyon pozitív véleményünk van róla mert a saját életét megfelelően vezeti és ennek érdekében, ahogyan a definícióban is szerepel, a saját érdekeinek megfelelően alakítja ki azt az utat amit később bejár? Hát mindenki helyett nem beszélhetek, így a saját tapasztalataimra támaszkodva mondom azt, hogy amikor e szót kimondjuk leginkább pejoratív gondolataink vannak. Ha valakitől azt halljuk, önzőek vagyunk akkor nem ugrálunk örömünkben, mondván, ez igen! mások mennyire megdicsértek minket. Nem bizony, elkezdjük keresni a hibát magunkban, vajon miért mondta ezt rám, mire alapozhatta ezt a feltevést? (Itt most kihagynám azt a részt, hogy nem hallgatunk mások véleményére.. nem befolyásol az amit mások mondanak.. biztosak vagy bizonytalanok vagyunk e saját magunkban stb, mert mindez más irányba vinné el az alaptémát.) Tehát legtöbb esetben negatív jelentéstartalmat hordoz magában.
Így, hogy nagyjából tisztáztuk mit is értünk önzés alatt( persze még lehetne róla írni bőven) áttérhetünk arra miért vagyunk önzőek. Erre a legegyszerűbb válaszom az, hogy azért mert ez a létfenntartásunk alapköve. Ezen tulajdonság nélkül kihalnánk. Lehet ezzel vitatkozni, mert nyilván sok minden fontos saját magunkon kívül, a családunk, az állatvédelem, a rászorulóknak-, bajba jutottaknak való segítségnyújtás a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Ez mind szép és kell is, hogy valamelyik vagy akár több dolog is szervesen részét képezze az életünknek és nem csak azért mert éppen esetleg felkapott, divatos másokon segíteni, hanem mert a saját világképünkben amely bennünk él, nem csak magunkat hanem például a körülöttünk élő embereket is boldognak szeretnénk látni és ezért cserébe nem várunk el semmit egy mosolyon vagy egy őszinte ölelésen kívül. De alapvetően önzőnek kell lennünk, a saját boldogulásunk elérése érdekében. Azért, hogy kicsit jobban érthető legyen, ha például hívnak minket, hogy segítsünk egy jótékonysági ételosztásban a munkánkkal és ez számunkra nagyon fontos, de pont abban az időpontban van egy vizsgánk, amin a félévünk múlik, akkor nagy az esély, hogy a vizsgát választjuk, mert a jövőbeni terveink, boldogulásunk szempontjából az lesz az elsődleges. A szerelemben vagy egy kapcsolat kialakításában is ugyanígy működik ez. Ha úgy érezzük megtaláltuk azt akivel boldognak érezzük magunkat, akkor őt akarjuk magunknak. Mert nekünk az jó, és feltételezzük, hogy a másik félnek ez pont ugyanolyan jó, hisz miért ne gondolnánk ezt, ha nekünk az biztosan neki is.. A másik oldal mikor azt mondjuk valakinek, hogy nem szeretnénk vele lenni, mert valami hiányzik, megbántottak lettünk, egyszerűen kifejezve, nem elégít ki minket a vele töltött idő. Ez is mind önzés, mert nem az ő érdekeit nézzünk hanem a sajátunkat, a saját boldogságunk, fennmaradásunk az elsődleges.
Úgy érzem el van csépelve a fogalom és nem azt jelenti az emberek többségének amit valóban takar. Pedig ez éppen olyan része az életünknek mint az, hogy este alszunk, napközben pedig ébren vagyunk, vagy mint az étkezéseink. Így hirtelen ez jutott eszembe erről a szóról. Ha valaki nem ért egyet szívesen boncolgatom még a témát vele. :)
